Új Snétberger-sorozat

Nagy öröm, ha valakit újra meg újra fotózhatok, mert minden alkalommal egyre jobban ismerem az arcát, a reakcióit, mozdulatait. Már nem kell elölről kezdeni az ismerkedést a helyzettel, hanem mintha az összes fotózásunk egyetlen folyamat lenne, a produktum pedig mindig kicsit más, talán mindig egyre jobb. Ha pedig ez a valaki Snétberger Ferenc, akkor az azt jelenti, hogy ennek a folyamatnak a nagyközönség is részese a plakátokat látva, ez pedig a legnagyobb boldogság, ami egy fotóst érhet. A helyszín ezúttal a BMC volt, Snétbergert pedig gondolom nem kell bemutatnom, de egy zenét azért mutatok, én most épp ezt hallgatom végtelenítve, végre nyitott ablaknál, nyár-illatban.IMG_9848 copyff_resize IMG_0090 copy_resize IMG_0030 copy_resizeIMG_0124 copyff_resize IMG_0001 copyff_resize IMG_9887 copycff_resizeIMG_0172 copyff_resize

Környei Miklós

Egyre inkább feledésbe vész a klasszikus gitáros múltam, de az ilyen arcok láttán, mint Környei Miki azért fel-felrémlik valami belőle. Szinte kedvet kaptam újra a gitározáshoz, amikor megpendítette a hangszerét, és egy rég nem hallott darab visszhangzott fel a lépcsőházban. A képeken most kicsit több utómunka van, mint ami tőlem megszokott, jó volt kicsit kísérletezni, és tetszik ez a zöldessárga meg kék hangulat. Hallgassatok hozzá zenét: Ponce: Sonata III – ChansonIMG_1925bc_resize IMG_1868bbc2_resize IMG_1941bff copy copyc_resizeIMG_1810bedk_resize IMG_1774bffk_resize

Snétberger Ferenc újra

A legutóbbi sorozatom csaknem egy éve készült Snétberger Ferencről, és most újra az az öröm ért, hogy készíthettem róla egy portrésorozat. Ezúttal nálam, a kis műtermemben fotóztunk, illetve a lépcsőházban, amelynek a falai között egyre több zenész fordul meg, és én ennek nagyon örülök. Számomra fontos, hogy ezzel a sorozattal debütál az új fényképezőgépem (Canon 6D), amire már nagyon régóta vágytam!

Hallgassatok szépséges zenét a képekhez: Autumn leaves

IMG_0360b_resizeIMG_0081ff2_resize IMG_0515bff_resize IMG_0748b_resizeff IMG_6079c_resize

Eötvös József

Kimondottan feldob, ahogy vissza-visszatérnek a múltam szereplői egy-egy fotózás erejéig, a képeken látható tanár úr például ott ült anno a zeneművészetis felvételimen, amikor belezavarodtam a darabomba, ahogy kell. De ennek már egy évtizede is talán, és én azóta valamit nagyon megtanultam: improvizálni. Csak épp nem gitáron, hanem a fotózásban. Szeretem a “majd csak lesz valami”-tipusú helyszín-keresést, ez is ilyesmi volt most, és mesebeli helyet találtunk!

A helyszín Martonvásár, Eötvös József gitárművész figyelmes közönsége pedig egy mocsári ciprus légzőgyökereiből verbuválódott össze.