Budapest100 – 14mm-en

Általános iskolásként az volt a kedvenc szórakozásunk a legjobb barátnőmmel, hogy csak úgy bementünk házakba, és megnéztük, milyenek. Akkor még nyitva voltak a kapuk mindenhol, kevésbé volt veszélyes és zárt a világ. Azért szeretem a Budapest100 programjait, mert ilyenkor újra átélhetem azt a régi borzongást, hogy megtudom, mi van a kapu mögött. Ráadásul ezek a házak mind izgalmasak! Döbbenet, hogy mennyi kincset rejt ez a város! És végre eljött a polcon árválkodó Samyang 14/2.8 ideje.

Városi magnóliák

Nagyon vártam már, hogy kinyíljanak a Kogart ház gyönyörű magnóliái: amint látjátok, már a bimbózáskor is ott toporogtam. Pár nap múlva már messziről látszott, ahogy rózsaszínlenek a virágok, lassan pedig már csak sziromszőnyeg lesz belőlük. Aki siet, még láthatja a végét.

Év évre hull és
saját elhullt virágja
táplálja a fát.

(Basó, Fodor Ákos ford.)
IMG_0179 copy_resize IMG_1067 copy_resize IMG_2464 copy_resize IMG_2514 copy_resize IMG_2462 copy_resize IMG_2447 copy_resizeIMG_2603 copyb_resizeIMG_2886 copy_resizeIMG_2559 copy_resize IMG_2485 copy_resize copy IMG_2502 copy_resizeIMG_2889 copy_resize

Álomváros

Van a város, amiben élek, és a város, ami bennem él. Mindkettő Budapest, de a részei, amelyek ébren rendben valók és megszokottak, álmomban valószerűtlen és varázslatos hangulatú elegyet alkotnak. Néha fényképezek álmomban, és olyankor nagy veszteség-érzéssel ébredek: nem sikerül áthozni a képeket az éber világba. Az alábbi képek (mindegyik két fotóból van összerakva) halvány kísérletet tesznek az álomváros felidézésére.

IMG_8865 copy2 copye_resizeIMG_2550cezjo_resizebIMG_9847b_resizebb copy copybIMG_0208 copy copyb_resizeIMG_9137bc copy copybc_resizes