Másolás vagy inspiráció?

Lami Bakos Györgyi festménye

Egy festő hölgy a facebookon engedélyt kért, hogy megfesse egy képemet. Itt láthatjátok az eredeti képet és a festményt. Bájos és megkapó a kép, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a felmerülő kérdéseket. Az alkotási folyamatnak mennyire fontos része maga az ötlet? Vajon pusztán a képalkotási technika megváltoztatásával már önálló alkotássá válik-e egy kép? Ugyanígy: ha lefotózom másvalaki alkotását, akkor az már az én alkotásom? Vajon hol a határ a másolás és az inspiráció között? Sokan fotóznak szobrokat, tán szépen esik rá a fény, de vajon attól az már a fotós önálló alkotása-e, nem a szobrászt illeti-e a dicséret? És már eleve a szobor, mondjuk ha élethű mása egy emberi testnek, az a szobrászt dicséri, vagy a modellt? Vagy a Teremtőt? Miből építkezünk, mindannyian, akik alkotó tevékenységet végzünk? Vajon a festészet nem pont attól kellene-e, hogy több legyen a fotózásnál, hogy bármit megtehet, bármit ábrázolhat, ami nincs, vagy ahogy nincs? És vajon a fotós a maga eszközeivel képes-e rá, hogy külsővé tegyen valamit a belső látásból, korlátot szab-e ennek a dolgok látható természete? Van-e értelme egyáltalán összehasonlítani a két művészeti ágat?

És végül: jogosan kérem-e, hogy a festő feltüntesse nevem, mint az eredeti kép szerzőjét képe nyilvánosságra hozatalakor?

 

Eger, boldogság, fehérrépa

Megint esküvőn jártam, ezúttal a gyönyörű Egerben, ami tökéletes közeg volt Karina és Zoltán családias és nagyon bájos esküvőjéhez. Ami a menüt illeti… ettetek már fehérrépakrémleves? És ha nem, akarnátok enni…? Amikor megláttam a menüsoron (amelyet a vőlegény állított össze, aki szakács), titkon elborzadtam a gondolattól. De azért megkóstoltam, mert vakmerőségem határtalan. Nos, életem legfinomabb levese volt, ever! A várjátékok ágyúdörgésével együtt is egy nagyon szép és hangulatos esküvő volt ez.